House of Wolves

Fandom: Teen Wolf
Párosítás: Sterek, Scallisaac

Ez a mű a The Phoenix folytatása, pár hónappal később járunk. Igazából úgy estem neki, hogy kicsit jobban kidolgozom majd a Scallisaac-részét is. Aztán az egész vége az lett, hogy Stilinski-családra és Team Human-ra (Stiles-Allison-Lydia) koncentráltam inkább. És persze Sterek.
Egyszer majdcsak írok normális Scallisaac-ot is.

Hallotta még, ahogy az apja utána szólt, a nevén szólította, az igazi nevén, és ez csak egy plusz ok volt arra, hogy izomból becsapja a bejárati ajtót maga után.

Stiles. Ennél jobb hazugságaid is voltak már. Vérfarkasok? Tényleg?

Kitárta a Jeep ajtaját, bemászott, és próbálta, tényleg próbálta nem erőből bevágni. Nem szegény Jeep tehetett róla, hogy…

Anya hitt volna nekem.

Miközben beindította a kocsit, és kifordult a háztól, próbálta kipislogni a szemei elől az apja arcát, aki úgy nézett vissza rá, mintha a fia megütötte volna.

(Talán az anyja hitt volna neki, de évekkel ezelőtt az apja is hitt volna neki, de annyi idő telt már el, és annyi hazugság, és…)

A visszapillantó tükörben látta, hogy nyílik a ház ajtaja, de nem volt hajlandó lelassítani.

Az eső zuhogott, de nem érdekelte, szinte oda sem figyelve nyomta tövig a gázpedált. Amikor letért a betonútról, a sár felcsapódott két oldalt, és egészen biztosan utálni fogja magát ezért pár nap múlva, amikor le kell sikálnia a Jeep oldalát, de jelenleg ez a legkevésbé sem érdekelte.

Az sem érdekelte, hogy amikor kiugrott a kocsiból, a sár felcsapott rá, és szinte bokáig süppedt bele, megcsúszott a lába a sáros földön, és szépen el is terült. Nem érdekelte, hogy a ruhája teljesen sáros lett, nehezen tolta fel magát állásba, hiszen a tenyere is csúszott (miért csúszik ennyire ez nem jég az isten szerelmére, hanem sár, miért csúszik ennyire). Nem érdekelte, ahogy becsapta a Jeep ajtaját, még több sarat kent el rajta.

Csak sietett a Hale ház felé, és csak az érdekelte, hogy kinyílt az ajtó, és ismerős vörös szempár figyelte, miközben sikeresen telesarazta az újonnan felújított ház előszobáját.

Derek nem kérdezett semmit egyelőre, csak beterelte a fürdőszobába, és Stiles határozottan hálás volt ezért.

Csak állt a zuhany alatt, hagyva, hogy a forró víz lemossa róla a sarat - a ruhái átmenetileg tuti használhatatlanok lettek.

Ha becsukta a szemeit, még mindig az apja tekintetét látta, és dühében megütötte a falat.

(Hálistennek nem vérfarkas.)

(Remélhetőleg Derek sose fog átmenni zuhany-alatt-kiakadok dolgon, mert nem sokáig marad meg akkor egészben itt a fal.)

A ruhák, amiket Derek kikészített neki nagyok voltak rá, nem nagyon, csak épp hogy a vállánál túl széles volt, épp hogy az ujjai kicsit eltakarták a kézfejeit, épp hogy a nadrág kicsit bő volt. És annyira hamisíthatatlanul Derek-illatuk volt, és annyira szürkés-zöldes árnyalatban díszelegtek, hogy egyet tippelhetett csak, hogy kinek a tulajdonát képezték eredetileg a ruhák.

- Neked nincs világosabb ruhád? De tényleg. Ez a maximum, ami van neked?

Derek csak a szemeit forgatta, Stiles pedig mellé mászott az ágyra.

- Nem én öltözök úgy, mint Piroska a meséből.

- Piroska-viccek? Komolyan? Ennél jobb nem megy? De remélem akkor észrevetted, hogy ebben az esetben te vagy a Gonosz Farkas.

Stiles az ölébe húzta a laptopot, és csak lapozgatni kezdte a lapokat, mintegy céltalanul. Érezte Derek tekintetét a hátán, de szinte makacsul csak a képernyőre meredt.

- Stiles?

- Nem ártana valami frissítés ebbe az adatbázisba. A kanima-szekció igen durván nem naprakész.

- Stiles.

- Van valami közös szerver? Mondjuk F. A. R. K. A. S.? Fantasztikus Adatbázis Ráérő Kortárs Alkalmazottak Segítségével?

- Stiles… ennek nincs is semmi értelme.

- Csak azért mondod, mert te nem tudsz ilyen tökéletes rövidítésekkel előállni.

Felemelte a kezét, hogy begépeljen valamit, amikor Derek keze rácsúszott az ő kezére, megállítva a mozdulatában. Stiles megdermedt, majd lassan elfordította a kezét, összefonva az ujjait Derekével, és pár hosszú pillanatig csak ültek ott, Derek pedig türelmesen várt.

- Megpróbáltam elmondani az apámnak.

Derek végigfuttatta a hüvelykujját Stiles kézfején, nyugtatóan, mielőtt válaszolt volna.

- Ezek szerint nem fogadta jól.

Felnevetett, élesen, hisztérikusan, és próbált nem törődni a szemeit szúró könnyekkel.

- Nem is tudom… mit vártam, Derek? Mit vártam?

Nem kapott választ, csak érezte Derek lélegzetét a nyakán, és továbbra sem engedte el a kezét.

Mély levegőt vett, szaggatottan, és szabad kezével tovább nézelődött az előttük lévő gépen.

- Az igazi kérdés az az, hogy fogok-e ebben a könyvben találni vérmacskát, és hogy ha találkoznál-e eggyel, akkor felkergetnéd-e a fára.

Derek nem kérdezett semmit, csak megjegyzéseket tett Stiles szavaira, valahányszor valami érdekes dolgot talált az a gépen („Nem, Stiles, nem léteznek vámpírok.” „Honnan tudod, Derek, komolyan, mindenki tudja, hogy a legnagyobb epikus küzdelmek vámpírok és vérfarkasok között játszódnak le.” „Stiles, ha lennének vámpírok, ebben az adatbázisban benne lennének.” „Mondom, hogy nem naprakész.” „Stiles. Fogd be.”), Stiles pedig élesen kerülte a kényes témát.

Aztán valamikor, órákkal később a gép lekerült a földre, ők ketten meg egymás mellett feküdtek, Derek finoman fogta Stiles csuklóját, miközben a fiatalabb fiú nekitámasztotta a homlokát a farkas vállának, és csak mélyen lélegezte be az illatát.

(Régebben azt hitte, Dereknek füst, hamu és bőr-illata lehet, maró, keserű, de nem, a kesernyés illat kicsit valóban ott van, de egyszerre lágyabb és édesebb is, és egyszerűen nem tudja beazonosítani. Nem is biztos, hogy akarja.)

Egyikük sem tett megjegyzést arra, ahogy Stiles arcán valamikor az éjszaka folyamán elkezdtek lecsorogni a könnyek.

Másnap reggel választhatott: vagy a teljesen sáros Jeeppel megy iskolába, és azzal kelt feltűnést, vagy kikönyörgi Derektől, hogy vigye el, és amiatt fogják megbámulni.

Hát, legalább ha feltűnést kell keltenie, akkor legyen pozitív.

Az iskolába is Derek ruháit viselte, szerencse, hogy nem volt köztük túl nagy különbség méretben. A saját ruhái még mindig vizesek voltak, és kizárt volt, hogy hazamenjen átöltözni, hát maradt az, hogy Derek házától egyenesen az iskolába mentek.

- Búcsúcsókot kapok?

Bár nem látta Derek szemeit a napszemüvege miatt, esküdni mert volna, hogy megforgatta a szemeit.

De azért oldalra hajolt, lágy csókot adva Stiles ajkaira, mielőtt a fiú kiszállt volna a kocsiból.

- Stilinski, árad belőled a Derek-szag.

Boyd az első, aki mellé csapódott, Stiles pedig szélesen felvigyorgott rá.

- Milyen jó, hogy csak páran érzitek ezt igazából.

Érezte magán Boyd kutakodó tekintetét, de nem szólt semmit.

Határozottan Boyd volt a kedvence, ő nem kérdezett, ha érezte, hogy nem lesz válasz.

Azt hitte, hogy ha valaki, akkor Scott úgyis kérdezni fog. Faggatni őt. Addig nyaggatni, amíg ki nem mondja, mi történt.

És már előre utálta ezt a lehetőséget.

De amikor Scott mellette termett, megragadva a karját, és Stiles belenézett Scott hatalmas, barna szemeibe, egyáltalán nem azt látta, amire számított.

- Scott…?

- Stiles… Stiles az apád eljött hozzánk tegnap éjjel.

Oh.

Őt kereste. Hát persze, hogy őt kereste, és hol máshol kereshette volna, mint Scottnál. Az apjának meg se fordult volna a fejében, hogy Derekhez ment.

(El akarta mondani persze azt is. Csak az egész beszélgetés befulladt annál, hogy megpróbálta meggyőzni az apját, hogy vérfarkasok élnek Beacon Hillsben.)

Így hát elment a McCall házba, és ott kicsúszott a száján, hogy Stiles megemlítette a vérfarkasokat. Melissa pedig sikeresen közölte, hogy „igen, vérfarkasok, a fiam is az – mi a gond pontosan?”

- Stiles… Stiles, tudod, hogy nem kerülheted, ugye?

Zsebre vágta a kezeit, és csak sétált tovább előre, Scott pedig könnyedén tartotta vele a lépést. (Rohadt vérfarkasok.)

- Csak figyelj.

- Stiles, nagyon aggódott, és az arca, amikor megmondtuk neki, hogy igazat mondtál, én…

Stiles megtorpant, és egyik kezét rászorította Scott szájára a folyosó közepén.

Nem akarta hallani.

Egyszerűen nem.

Szerencsére ekkor rezgett a telefonja, hogy sms-t kapott.

(Tegnap kikapcsolta a telefonját. Ma pedig le volt halkítva.)

És egy sms, ami nem az apjától jött – hanem az iskola egyik kortárs segítőjétől.

Apád most beszélt az igazgatóval – ki akar venni mára az iskolából.

Halkan káromkodott egyet, miközben bepötyögte a választ.

Kösz G, jövök neked eggyel.

Eggyel?!

Oké, sokkal.

Mindjárt jobb. Vigyázz magadra. Ne halj meg.

A hátsó ajtón rohant ki, és csak elkezdett rohanni végig a házak között, Beacon Hills utcáira.

Három sarokkal később két pár kéz ragadta meg, mintegy kényszerítve, hogy megálljon.

Sok mindenkire gondolt, hogy ki lehet az, aki majd elkapja – első helyen az apjával, illetve bármelyik más rendőrrel, de nem. Lydia és Allison fogták két oldalról a karjait, nehezen kapkodva levegőt – legalábbis Lydia nehezen vette. Allison állóképessége rivalizált a vérfarkasokéval.

(Mennyire rivalizált? Vajon Scott és Isaac és Allison, és… oké, nem, nem, Stiles nem fogja elképzelni.)

(Elképzelte.)

(Egészen biztos volt benne, hogy vérfarkas-állóképesség ide vagy oda, Allison ki fogja készíteni a két srácot.)

- Ugye nem hitted, hogy egyedül hagyunk menni?

Stiles nem tudta megállni, és halványan elmosolyodott.

- Honnan tudtátok egyáltalán, hogy eljöttem?

- Scott mondta. Jött volna ő is utánad, de tudod, a jegyeit muszáj lesz megtartania.

Bólintott, miközben átlépett egy leszakadt faágon. Valahogy már megint az erdőbe keveredtek – Lydia egyszerűen kilépett a szandáljából, és csak mezítláb sétált mellettük a kitaposott ösvényen.

Nem a Hale-ház irányába mentek. A nyáron Stiles már megismerte az erdőt úgy, mint a saját tenyerét, és most nem akart arra menni.

Az éjjel már volt Dereknél, és most nyugodt volt a lányok mellett is.

- Ugye, tudod, Stiles, hogy nem menekülhetsz az apád elől örökké?

- Csak várd ki a végét, Allison, csak várd ki.

Lydia volt az, aki meglökte egy kicsit erre Stiles vállát.

- Stilinski, ez nem vicces.

- Én pedig nem nevetek, Lydia.

- Előbb-utóbb szembe kell nézned vele.

(Tudta. Persze, hogy tudta. De csak zsebre vágta a kezeit, és úgy sétált tovább az ösvényen, a két lány pedig a két oldalán.)

Elvesztette az időérzékét teljesen miközben a lányokkal együtt sétált az erdő fái között. A telefonját az első csörgés után kikapcsolta, és azóta teljes csöndben sétáltak együtt.

- Tudjátok, máskor lehetnénk együtt. Többet. Mi, emberek, belefolyva ebbe az egész vérfarkas-mizériába. Csak legközelebb hozzuk Dannyt is.

- Jött volna most is – szólt közbe Lydia. – Csak éppen iskola után randizni megy, és nem akarta semmiképpen kihagyni.

Stiles elmosolyodott röviden, és azóta először őszintén, mióta besétált az iskolába. A Matt iránt való érzelmei, és a korábbi seggfej exe után, remélhetőleg kijár majd Dannynek valami jó is.

De persze… mióta könnyű azoknak az élete, akik belefolytak ebbe az egész dologba?

- Most mi a helyzet a falkákkal?

Egy vastagabb fa köré ültek le, a földre, amikor már elegük lett a sétából. A kérdést Allison tette fel, és egyszerre fordult a másik kettő az irányába.

- Mire gondolsz? – kérdezett vissza Stiles, mire a lány felsóhajtott.

- Úgy értem… van Derek, ugye. Aztán Scott, aki azt mondta, hogy nem tartozik Derek falkájába, és korábban Derek mondta is neki, hogy bizonyos szempontból már most is Alfának számít… de akkor most ki melyik falkába tartozik?

Stiles lassan dobolt a térdén az ujjaival, mielőtt megszólalt volna.

(Persze, hogy gondolkozott ezen.)

(Egész nyáron.)

- Boyd minden bizonnyal Derekkel van, és Peter is, legalábbis látszólag. A farkasok közül Isaac igazán kérdéses… Derekkel is tölt időt, és úgy viselkedik, mintha az ő Bétája lenne még mindig, de nem tudom. Az egész Scott dolog bekavar.

Némán ültek pár pillanatig, és Stiles pontosan tudta mi lesz a következő kérdés.

És Allison nem okozott csalódást.

- És te, Stiles?

A fiú csak felemelte a fejét, hogy belenézhessen Allison szemeibe.

- Ezt én is kérdezhetném tőled.

Lydia ciccegett, és csak a füle mögé tűrte az egyik hajtincsét.

- Nem értem miért csináltok ekkora ügyet belőle. Bármelyikük is megkért titeket hogy válasszatok?

Egyszerre fordultak felé, Lydia pedig hitetlenkedve nézett vissza rájuk.

- Vagy kérték? Kérte Scott? Vagy Derek? Isaac?

Mindketten megrázták a fejüket, mire a lány elégedetten bólintott.

(Stiles viszont emlékezett Scott arcára, amikor elmondta neki, hogy mi van Derek és közte.)

- Scottról nem lehetne mondani, hogy nagyon örülne annak, ami Derek és köztem van. Nagyon… törékeny ez az egész, és Scott van annyira bolond, hogy nekiugorjon Derek torkának, mert azt hiszi, hogy ártani akar nekem. Vagy Isaacnek, ha már itt tartunk. Tényleg, vele mi a helyzet?

Allison felsóhajtott, és lehajtotta a fejét, a táskája cipzárjával babrálva.

- Szerintem ő se tudja. Megpróbál minél tovább, ameddig csak lehetséges, a két fél között lenni, de… nem lehet egyszerre két farkasnak a Bétája. Ezt mindenki tudja.

- Oké, de szerinted mi a helyzet? Úgy értem… elég sok időt töltesz velük.

A lány egy pár pillanatig csöndben volt, mielőtt válaszolt volna, továbbra sem nézve fel.

- Falka-szinten szerintem Derekkel maradna. Felnéz rá, és az sem utolsó, hogy nem akarja magára hagyni. De Scott eléggé… hát…

- Mondd csak ki, az Anti-Derek tábor egyik oszlopos tagja.

- Hát… igen. Szóval Isaac legszívesebben elodázná azt, hogy ki kelljen mondania. Szeretne Derek mellett maradni, és Boyd mellett, de fél, hogy ezzel megbántja Scottot.

(Stiles szerette volna azt mondani, hogy „nyugi, Scott a legtoleránsabb lény ezen a világon, biztosan elnézi majd”.)

(Csak az a gond, hogy ezt Stiles már nem tudta megígérni.)

(Bárki mással kapcsolatban igen.)

(De ha Derekről volt szó, Stiles már úgy érezte, hogy egyre kevésbé ismeri a legjobb barátját.)

A közéjük leült csöndet ismételten Lydia törte meg.

- Oké, de ez a kérdésemre még mindig nem válasz. Isaacnek valószínűleg kell majd választania, igen – de ő vérfarkas, ő más kategóriába tartozik, mint mi. Nekünk, embereknek muszáj választanunk? Nem vagyunk farkasok.

- Emberek is lehetnek falkatagok – jegyezte meg Stiles, ismételve amit Derek mondott neki… jesszusom már hónapokkal ezelőtt?

- És ezzel nem is vitázok – mondta Lydia végtelen türelemmel. – És fájdalmasan egyértelmű, hogy bele vagyunk folyva ebbe az egész mizériába. A kérdés, hogy muszáj-e mindenképpen oldalt választanunk az egész Derek-Scott iszapbirkózó-meccsben?

Egy pár pillanatig egyikük se válaszolt.

(Igen, alighanem Stiles és Allison egyaránt elképzelték azt az iszapbirkózást.)

(Legalábbis Stiles tuti.)

- Letörölni azt a kifejezést az arcotokról. Majd este a takaró alatt visszatérhettek ezt elképzelni. A kérdésemre válaszoljatok.

Stiles megköszörülte a torkát, és összenézett Allisonnal, aki kicsit sem szégyellve magát visszamosolygott.

Lydia meg félig erősen megütötte Stiles vállát.

Ja, oké. Kérdés. Szóval.

- Nem tudom, és igazából itt a gond… Scottal van. Derek tudja, hogy mennyire fontos nekem Scott, és hogy ha nagyon… nagyon technikailag akarnánk lenni, akkor mondhatnánk, hogy az ő falkájába tartozom. De ettől függetlenül nem fogom otthagyni Dereket, nem fogom azt mondani automatikusan, hogy Scottnak van igaza, ha nem vele értek egyet, csak az a gond, hogy Scott…

- …Scottot minden bizonnyal rosszul fogja érinteni, amint Derek pártját fogod majd először egy vitában.

Stiles csak bólintott arra, ahogy Allison befejezte a mondandóját.

(Persze, korábban is volt, hogy Derekkel értett egyet, de eddig sose volt igazán komoly személyes kötődés.)

(És Scott minden bizonnyal erre a kötődésre fogja fogni az egészet, ignorálva a korábbi pillanatokat, amikor egyetértés volt Stiles és Derek között.)

Lydia frusztráltan feldobta a karjait a levegőbe.

- Kész, hagyjuk ezt az egész falka-dolgot a francba. Alapítsuk meg a saját falkánkat. Az Ember-falkát. Stiles lesz az Alfánk mert ő van ebben benne a legrégebben, én leszek a jobbkeze mert én vagyok az, aki alapjáraton képes is valamit elintézni, Allison a balkeze, aki majd beveti a fizikai erőt, ha kell, Danny meg a reklámarcunk, mert őt mindenki szereti.

Stiles hátravetette a fejét, és nevetett, amíg könnyek nem szöktek a szemeibe.

Dél körül keveredtek el a Hale-házra vezető útra.

(Na jó. A „keveredtek” arra utalhat, hogy véletlen volt. Teljesen szándékos volt.)

(Éhesek voltak, és eszük ágában sem volt még visszatérni a városba.)

 És olyan jól ment a nap azután, hogy eljöttek  az iskolából.

Természetesen ez volt az a pont, ahol már megint minden a feje tetejére állt.

Azt mondták, sose szabad a kutyafélék szemeibe nézni.

Kihívásnak veszik. Fenyegetésnek néznek. Támadnak.

Stiles mégis mélyen belenézett az előtte álló vérfarkas szemeibe.

Belenézett, mert Kali, a már korábban is ismert Alfa nő a földhöz szorította Lydiát

Belenézett, mert egy másik vérfarkas, egy férfi, Allisont tartotta az egyik fánál.
Legalábbis a szándék megvolt - belenézett oda, ahol a szemeit sejtette a férfi napszemüvege mögött.

- Érdekes egy fiú vagy te.

- Elég sokat hallom.

Az Alfa elmosolyodott, majd hátrált egyet, kinyújtva az egyik kezét Stiles felé.

- Be se mutatkoztam. Deucalion a nevem.

Stiles nem fogadta el a kezét, így hát a férfi is leengedte egy idő után a sajátját.

- Ez meglehetősen udvariatlan volt… Stiles, ugye? A név nélküli fiú.

Deucalion közelebb lépett hozzá, Stiles pedig becsukta a szemeit. Csak érezte, ahogy közelít hozzá a férfi, felállt tőle a hátán a szőr, de a kezeit továbbra is a zsebeiben tartotta.

És az egyik keze szépen rásimult a sokkolóra.

Meglepte, hogy sikerült meglepetés-szerűen lecsapni a vérfarkasra.

De Deucalion teste megrándult, amikor a nyakával összekapcsolódott a sokkoló – ugyanebben a pillanatban egy nyílpuska semmivel össze nem téveszthető hangja hallatszódott, és mellé valami… furcsa hang, amit nem tudott egyből beazonosítani, de Kali felsikoltott tőle.

Hátranézett, amikor Deucalion már a földön volt, és látta Allison kezében a nyílpuskát, amit a táskájából húzott elő, alighanem, Lydia kezében meg egy leginkább paprikaspray-re emlékeztető szerkentyű volt.

- Mi…

- Ne kérdezz, Stiles, futás!

Hát futottak.

Tudták, hogy alighanem az Alfák elengedték őket – pontosan tudta mindhárom, hogy ha nagyon akarnák, pillanatok alatt utol tudnák érni őket.

Ez viszont nem jelentette azt, hogy bármelyikük is le mert volna lassítani.

Stiles pánikroham-közeli állapota kicsit se csökkent, amikor a ház ajtaját résnyire nyitva találták.

Nem messze a bejárattól a földön egy ájult női test hevert – Stiles még sose látta korábban, de a nő tele volt zúzódásokkal, barna haja lófarokba volt fonva. Nem mozdult, csak a mellkasa emelkedett fel-alá, ami jelezte, hogy legalább él.

Viszont ami igazán elvonta Stiles figyelmét az az, hogy Derek nem sokkal messzebb feküdt a földön, torkából mély, fájdalmas nyögések törtek fel, és jesszusom miért van átszúrva a mellkasa egy csővel miért.

A sokkoló kiesett a kezéből, és amennyire csak bírt, villámgyorsan odafutott Derek mellé – még sose érezte ennyire fájdalmasan, hogy csak egyszerű ember, még akkor sem, amikor az életéért futott.

- Derek…? Derek?!

- Mit keresel itt?

Heh. Még ilyenkor, szinte hörögve is ez a kérdése, és Stiles nem bírta megállni, és hisztérikusan felnevetett.

Ez ennél sokkal rosszabb nem lehet.

- …elmegyek egy húsz percre bevásárolni, és erre jövök vissza?

Tévedett.

Érdekes módon, amint rácsattant Peterre, hogy ugyan tegye már le a két nagy szatyrot, amivel beállított, és segítsen neki, a farkas két másodpercen belül mellette állt.

- Ültesd fel és tartsd meg.

Derek morgott egy kicsit egyet nem értése jeléül, de hagyta, hogy Stiles megtámassza, amennyire csak tudja.

Stiles egészen biztos volt benne, hogy rémálmai visszatérő motívuma lesz majd Derek fájdalmas ordítása, miközben Peter kihúzta a mellkasából a csövet, ő pedig csak kétségbeesetten kapaszkodott Derek vállaiba, próbálva úgy egy helyben tartani a vérfarkast, amennyire csak fájdalmasan emberi izmai engedték.

- Tisztázzuk, Derek, ez a csaj fenyegetést jelent?

Stiles felpillantott Lydiára, Derek válla mögül. Továbbra sem engedte el, és Derek se kezdett még elhúzódni tőle – a seb gyógyult, de azért nem annyira gyorsan mint kellett volna… de azért gyorsabban mind Boyd sebei pár hónapja.

Lydia és Allison mindketten a még ájult lány fölött álltak, és Derek nehezen levegőt vett, és megrázta a fejét.

- Szövetséges.

Ennyit nyögött ki, és Stiles tekintete rásiklott megint Lydia kezére.

- Amúgy abban mi van?

A lány kihúzta magát, és elmosolyodott, felmutatva a kis spray-t.

- Farkasölőfű, igen tömény koncentrációban. Sajnos mivel csak a bőrre spricceli, csak nagy fájdalmat okoz… de a fájdalom határozottan elég ahhoz, hogy elengedjen egy kellemetlenkedő vérfarkas.

Stiles figyelmét nem kerülte el, hogy Peter ezt hallva hátrált pár lépést Lydiától.

A lányt Corának hívták, és szintén Alfa volt, és Stiles a szemeiben hasonló megtörtséget látott, mint Derek szemeiben szokott látni.

(Vajon egy idő után minden vérfarkas megtörik ennyire? Ez az ára a természetfeletti erőnek?)

(Egyensúly…?)

- Azt nem értem, hogy miért engedtek el minket…? Oké, rávettük őket, hogy engedjenek el, mert sikerült meglepnünk őket, és nem is tiltakozok az ellen, hogy nem szedtek minket szét sok-sok apró darabra, de azért valljuk be, nem vagyunk olyan erősek, hogy legyőzzük őket.

Stiles nem mozdult Derek mellől, hiába álltak már fel a földről – már csak a karjaik értek össze, tekintete pedig Corát követte, aki már elindult kifelé, de Stiles szavaira visszafordult.

- Nem tudom mit tervez Deucalion. Azt se, hogy a többiek mit. De ne kövessétek el azt a hibát, hogy azt hiszitek, mindjüknek ugyanaz a célja.

Cora után Peter szívódott fel, ki tudja, hova – Stiles egyszer át fogja járni a Hale házat titkos átjárókért, komolyan – Lydia és Allison pedig összenéztek.

- Kint megvárunk.

Komolyan, ennél egyértelműek nem lehettek volna.

Nagy levegővel Derek felé fordult, és széttárta a karjait.

- Oké, mondd. Bár be kell vallanom, nem hiszem, hogy a nagybátyád magunkra hagyott minket. Nem bízok benne, tudtad? Persze, hogy tudtad. De remélem te sem teszed.

- Stiles.

Derek a vállaira tette a kezeit.

- …és ráadásul kitépték a vezetéket a falból? Úgy értem éppen most vezettük be a vizet megint, erre kitépik az egyik csövet?

Hát… legalább nem fogta be a száját szó szerint. Egyszerűen csak Stiles homlokára nyomta az ajkait, és a fiú eleresztette a vállait… és egészen addig észre sem vette, mennyire feszültek voltak az izmai.

Felsóhajtott, becsukta a szemeit, a homlokát Derek mellkasának támasztva.

- Vége lesz valaha is ennek a napnak, Derek? Apa, az Alfák az erdőben, itt te… mi fog még történni?

- Itt maradhatsz, ha gondolod.

Stiles örömtelenül felnevetet, és eltolta magát Derektől.

- Beszélnem kell apával. Az Alfák minden bizonnyal megjegyezték a szagomat, és ha…

Nem fejezte be.

(És tudta, hogy ha valaki, akkor Derek megérti.)

- Egyébként pedig ne gondold, hogy segítek majd megjavítani a csövet, ami letört a ti Alfa-területharcotokban.

- Mintha képes lennél rá. Láttam mit művelsz a művészeti órákon.

- Hé! Ezek a kezek sportra termettek. Látnod kéne mire vagyok képes egy baseball-ütővel.

Ezúttal nem volt választása, és Jeeppel indult el hazafelé. Mellette Lydia, a hátsó ülésen Allison, mindhárman csöndesen haladtak végig az erdőn.

(Akkor sem hagyta nyugodni, hogy miért hagyták őket elmenni.)

(Lydia közölte, hogy nem megy sokra azzal, ha tovább agyal.)

(De attól még pörgött rajta az agya.)

(Lydiáé is.)

A házuk elé befordulva abban a pillanatban meglátta, hogy gond van, amikor meglátta az apja szolgálati kocsiját a ház előtt.

És az apját, ahogy csípőre tett kézzel állt, de a házat nézte.

Leparkolt, és szinte kiugrott a kocsiból.

- Apa…?

A sheriff megfordult, és Stiles sokféle érzelmet látott az arcán átfutni.

(Bűntudat. Értetlenség.)

(Ja, még mindig Derek ruháit viselte.)

- Apa mi tör…

És ekkor látta meg.

A bejárati ajtójukon, fekete festékkel, triskelion azon változatát, ami hónapokkal korábban megjelent a Hale ház ajtaján.

(Aztán a nyár közepén egyszer Scott ajtaján is.)

Az Alfa falka jelét.

Szinte feltépte a Jeep ajtaját, kihúzva a baseball-ütőjét. Allison felkapta a nyílpuskáját.

- Stiles, kölcsönadod a sokkolódat is egy kicsit?

Odadobta Lydiának, aki elkapta jobb kézzel, másikban ott volt a farkasölő-spray.

Aztán Stiles meglátta az apját, fegyverrel a kézben, és a szíve kihagyott egy dobbanást.

- Apa. Apa, nem, apa…

A sheriff ránézett, és Stilesnak a torkára fagyott a szó.

- Scott mondta, hogy sima golyó nem hat, ugye? De legalább lelassíthatja kicsit.

- Apa…

- Stiles. Nem nyitok vitát.

Nyelt egyet, és kétségbeesetten ránézett a lányokra, hogy segítsék ki, de egy szót se szóltak.

Nem találtak a házban semmit végül. Még ha be is mentek, már elmentek korábban – és egyik jelenlévőnek se volt olyan orra, hogy megmondja, hogy körülbelül milyen régen.

Lydia és Allison nem maradtak utána – Chris Argent jött el mindkettőjükért, miután ő, vadász-szemmel is közbenézte az épületet, és megállapította, hogy másképpen nem jelölték meg.

Valószínűleg figyelmeztetés volt – hogy tudják, hol lakik Stiles.

És hogy tudják, hogy milyen szerepe van.

(Az emberi Alfa.)

Lydia felajánlotta, hogy Stilesszal marad, hogy segít, de ő csak megrázta a fejét.

(Nem futhat örökké.)

Nem hagyta az apját bocsánatot kérni.

- Úgy értem… nem voltam éppen a legmegbízhatóbb az elmúlt évben.

Egymással szemben ültek az asztalnál, és Stiles sokkal érdekesebbnek találta az ujjait, minthogy felnézzen az apja szemeibe.

- Csak azt nem értem, miért nem mondtad el, Stiles?

- Meg akartalak védeni.

- Stiles.

Hallotta, hogy az apja feláll a székéből, és mellé sétál, a kezét a fia kezeire téve, és Stiles csak ekkor nézett vissza fel rá.

- Stiles, az én dolgom megvédeni téged. Ezekben az elmúlt hónapokban bármikor meghalhattál volna, anélkül, hogy tudtam volna, miért.

- És ha tudtál volna, belefolysz. Még jobban. Mert bele fogsz, ugye? Mint Scott anyukája…

- Persze, hogy bele fogok. Pont azért, amiért Melissa. És tudod miért?

A sheriff előre hajolt, és mélyen belenézett a fia szemeibe.

- Mert ha nem akadályozhatjuk meg, hogy a gyerekeink ilyen helyzetbe kerüljenek… márpedig Scott állapota visszafordíthatatlan, és te úgyse fogod őt ott hagyni… akkor az a legkevesebb, hogy támogatunk titeket, Stiles.

- De apa, ha bármi…

- Stiles, abba nem gondoltál bele, hogy így legalább fel fogok tudni készülni? Tudni fogom, hogy ha vérfarkasok jönnek, miként tudok ellenük védekezni? Benne vagy ebben a dologban. Ez az Alfa falka… akárkik is ők, de tudják, hogy ki vagy, és hol vagy. És elég régóta ismerem a szadista bűnözők szokásait, Stiles. És te is. Te is pontosan tudod, milyen gyakran mennek a család után. De így már tudni fogom mit tehetek ellenük.

Stiles kinyitotta a száját, hogy tiltakozzon, majd inkább becsukta megint.

Az apja felsóhajtott, és lehuppant egy székre, ezúttal Stiles mellé.

- Nos… egyéb dolog, amiről még tudnom kéne?

Erre csak halványan elmosolyodott, és az apja felsóhajtott, beletörődően.

(Amikor a sheriff ezután a beszélgetés után először találkozott Derekkel, Derek bordái közé egy pisztolygolyó került.)

(A sheriff váltig állította, hogy a közelben lévő Deucalionra célzott.)

(Aki akkor már legalább harminc méterre volt tőlük.)

(És a sima szolgálati pisztolyával lőtt, és nem a farkasölőfű-töltényekkel.)

(Hát Stiles sejtette, hogy azért túl jól fogadta az apja a történteket.)