Azt tudták a kezdetektől, hogy félvérnek lenni… nehéz.
Seth és Bailey ritkán használtak telefonokat, és ha
mégis, akkor rövid időn belül mindig „elvesztették” őket.
A táborban persze még inkább kevésbé tudtak kapcsolatban
maradni. Pár naponta pár perces üzenet-váltások, meg ennyi.
Aztán megjött az első boríték.
CJ címére ment, és az apja igencsak ráncolta a homlokát,
amikor a címzett neve „kétbetűs vörösödő zoknigombóc” volt, a feladó meg „kedvenc
napsugarad”.
(Rohadt sokáig tartott kimagyarázni.)
(És igen, vörösödött.)
A következőt már Z kapta. A címzett nevénél simán a Z
szerepelt, míg a feladónál „Seth sajnálja, hogy zavarba hozta CJ-t”.
(A magyarázkodást sajnálta, a zavart nem, és ezt mindenki
tudta.)
És amúgy magentaszínű volt a boríték.
Kisebb szokássá vált. Amúgy a borítékokban nem volt sok
minden (az írást nem igazán kedvelte egyik félisten sem, jól ismert okokból,
sokkal inkább fényképek voltak.
(Seth állította, hogy Bailey kicenzúrázta a képeket
amiket ő akart küldeni.)
(Nem mertek Bailey-nél rákérdezni, hogy ez mennyire
igaz.)
Egyszer Seth a szüleivel volt sítáborban, Bailey pedig
kisebb balesetet szenvedett odahaza.
Nem volt nagy dolog, de pár estét a kórházban kellett
töltenie, törött lábbal, és betegre unta magát.
Aztán egy nap az egyik nővér behozott neki egy borítékot,
amire egy nap volt rajzolva.
„Bailey „Kedvenc Tolvajom” Stroudnak”
Képek voltak benne csak, Seth tetőtől-talpig síruhába
csomagolva, a fél arcát kitakarta a hószemüveg, de a vigyora az mindegyiken ott
volt, és Bailey máris jóval kevésbé unta magát.
A borítékok mindig változtak. Ha nem tudott Seth
valamilyen színes, bohókás borítékot szerezni, akkor telefirkálta, rajzolt rá.
(Egyszer kapott CJ egy simát tőle. Aztán kinyitotta, és
az elkezdte énekelni az esküvői indulót.”)
(Seth alighanem pontosan tudta, hogy Z és CJ együtt
fogják kinyitni.)
(Mint mindig.)
Egyszer aztán Seth megint elutazott valahova (Bailey
gondolkozott, hogy Mrs Griffin hogy hogy nem az ő apja figyelmét vonta magára a
folyamatos utazásával), és hárman együtt kaptak tőle egy aranyszín borítékot,
ami vastagabb volt, mint az átlag.
A képeken egy gyönyörű ház volt, több szögből,
kintről-bentről lefotózva.
Seth nem látszott a képeken, csak az utolsón, barna
szemei csillogtak, kis mosoly játszott az ajkain.
Mellette egy kisebb csomag is volt a borítékban.
Benne egy kulccsal, és egy aprócska levéllel.
„Ha szeretnétek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése