Haunted

Fandom: Teen Wolf
Párosítás: pre-Sterek

Igen, visszatértem fandomhoz. Hogy lesz-e még... hát, most nagyon ebben a fandomban vagyok, szóval lehet. Spoiler az első két évadra.

Stiles sejthette volna, hogy előbb-utóbb ez lesz a vége. Eleget olvasott nem csak a farkasok, hanem egyéb, falkában vadászó ragadozók viselkedéséről. Vagy bármilyen ragadozó viselkedéséről.

Mindig a gyenge láncszem után mennek.

Egy vérfarkas-falkában kik a gyengék? Az emberek.

Lydia számára nem nagyon jelentettek fenyegetést az immunitása miatt.

Allison hamarabb lőtte volna ki a szemüket, mint hogy a közelébe érjenek.

De Stiles, ő… ő nem viccelt, amikor azt mondta a szarkazmus az egyetlen fegyvere.

Sajnos nem sokat segített ez rajta, amikor levegőt is alig kapott, és borotvaéles karmok fogták a torkát.

(Így érezte magát Kate Argent is, amikor Peter karmai közé került…?)

(Leszámítva, hogy Allison elmondása szerint ők álltak.)

Érezte az arcán az Alfa lélegzetét, és a többi vörös szempár körbevette őket, és jót derültek. Az Alfa egész teste a földhöz szegezte, és Stiles úgy érezte, mintha minden levegőt kipréselt volna a tüdejéből. Az ujjai szinte belefehéredtek abba, hogy megpróbálta letépni magáról a farkas karját, de ennyi erővel egy kőszobor karját is rángathatta volna.

Hiába rugdosódott a lábaival, a lábai nem találtak semmit, nem ütköztek semmibe, csak a sarat kavarta fel, és kezdte határozottan úgy érezni, hogy az a valami, ami folyik le a torkán, és nedves, és meleg, biztos, hogy nem az eső.

- Tudod, Stiles, kedvellek.

Huh?

- Tényleg? Akkor járhatnál terápiára, mert határozottan nem egyértelmű jeleket küldeeeeeeeéééééáá…

A karmok kicsivel jobban a nyakába mélyedtek, és oké, most már biztosan nem az eső volt az, ami lecsorgott a torkán.

Nem fair, így is alig volt erő a hangjában, amikor megszólalt.

- Tényleg – folytatta az Alfa derűsen, mintha Stiles nem váltott volna taktikát, és nem próbálta volna lekarmolni a bőrt a karjáról.

Rohadt vérfarkasok.

 - Stiles, remek vérfarkas lenne belőled.

Az Alfa ezeket a szavakat szinte lehelte a fülébe, és Stiles nem tudta, hogy mitől rázta ki jobban a hideg: a leheletétől vagy a szavaktól?

Nyelt egyet, nem törődve azzal, hogy mennyire fájt most ez jelen pillanatban.

- Határozottan jó kiegészítés lennél a falkánkban.

- Nekem úgy tűnt, hogy ti mind Alfák vagytok.

A hangja erőtlen volt, és talán nem is hallotta volna a farkas, ha nincs a kivételes hallása.

- Így van.

- És én Béta lennék, ha megharapnál.

- Pontosan.

- Csak én látok itt egy logikai buktatót? Úgy értem, alapból nem tűnsz egy logikai olimpikonnak, ha belőlem akarsz Bétát csinálni de kkkhhhhkkkkkkkkkkkkrrrrrrr.

Az Alfa csak akkor enyhített a szorításán kicsit, amikor Stiles már csillagokat látott az oxigénhiánytól.

- Én mindig meglátom a legígéretesebb jelölteket, Stiles. Higgy nekem. És egyébként is… van Alfa a környéken, akire nincs szükség.

Derek.

- Szerinted újonnan átváltozott Bétaként megölhetném Derek Hale-t? Mondom én, hogy… ne, ne szoríts meg megint, ne, befogtam, így is alig kapok levegőt.

- Segítséggel, igen.

Stiles becsukta a szemeit, próbálva nem figyelni arra, ahogy az Alfa még mindig az arcában van.

- Szóval Stiles… mit mondasz? Igen vagy nem?

Igen vagy nem.

Az Alfa lejjebb hajolt Stiles nyakához, és érezte a lélegzetvételét, és a francba is, nem a vámpírok szoktak a nyakra gerjedni? Talán szólnia kéne, hogy misztikus fajt tévesztett ez a rohadék, de ó jesszus atya úr isten, szinte már érezte a fogait…

Stiles egyik kezével elengedte az Alfa karját, és teljes erőből megütötte a vérfarkas fejét.

Persze suta szögből.

És tuti így is megrepedt pár csontja a kezében.

- Nem.

Az Alfa morogni kezdett, és a karmai megint a torkába mélyedtek, és Stiles határozottan biztos volt benne, hogy meg fog halni.

Aztán az Alfa felkapta a fejét, éppen időben ahhoz, hogy egy tornacipős láb az arcába vágódjon, és Stiles igen-nagyon-mérges legjobb barátja jóvoltából repüljön pár métert hátrafelé.

- Azt senki nem mondhatja, hogy nagyon szoktál sietni, Scott. – nyögte ki Stiles, egy hosszabb köhögőroham után, és erőtlen hangon.

De a barátja úgyis hallotta, jól tudta.

Aztán újabb morgó hangok töltötték be a levegőt.

Meg egy pár nyílvessző.

Ahogy a morgások határozottan harcias morgássá alakultak, Stiles fejében megfordult, hogy talán ideje lenne elkúsznia az útból, ha nem akarja, hogy vérfarkasok tapossák halálra, de nem talált erőt a végtagjaiban, hogy megmozduljon.

- Minden oké, Batman, itt vagyok neked.

Stiles szeretett volna visszamondani valamit, de nem jött ki több hang a torkán, így csak rámosolygott a farkaslányra, aki visszamosolygott.

És olyan könnyedséggel kapta fel és kezdett el vele rohanni, hogy Stiles minden megmaradt büszkesége ott maradt utána a sáros földön.

- Az Alfa meg akarta harapni.

Scott hangja halk volt, de mindenki feje egyszerre fordult az irányába.

(Kivéve Stiles, persze. Scott hálás volt az anyjának, hogy segített valami eladható magyarázattal előállni Stiles sérüléseire, de a nővér ragaszkodott hozzá, hogy Stilest benn tartsa éjszakára.)

- Ő mondta? – kérdezte Derek éles hangon, de Scott csak megrázta a fejét.

- Hallottam. Mielőtt odaértem, hallottam. Azt akarta, hogy legyen vérfarkas, és utána segítettek volna neki megölni téged, hogy Alfa lehessen, és a falkájukba tartozzon.

Nehéz csönd ült közéjük, tekintve, hogy Derek nem reagált semmit, a Béták és a két ember pedig nem tudták, hogy mit is mondhatnának.

Kivéve persze Petert.

- Mit mondott?

Minden fej Peter felé fordult, mire az ex-Alfa megforgatta a szemeit.

- Oh, ugyan már, ne mondjátok, hogy titeket nem érdekel.

Nem mondták, csak visszanéztek Scottra.

- Nemet mondott.

- Áh értem – mondta Peter, elgondolkozva ütögetve az állát. – Szóval még mindig nem gondolta meg magát. Érdekes.

- Hogy érted? – kérdezte Isaac, fejét félrebillentve. Talán senki más nem mert volna rákérdezni, csak ő.

- Hogyhogy hogy? Úgy, hogy én is felajánlottam neki.

A következő pillanatban Peter a falnak csapódott, és egy igen-igen mérges, vörösen izzó szemű Derek Hale morgott az arcába.

Peter nyekkent egyet az ütközésre, de csak megforgatta a szemeit, nem törődve unokaöccsének karmaival a torkán.

- Ugyan már, Derek, nekem, veled ellentétben van érzékem a Béta-választáshoz.

- Mondja ezt az, aki megharapta Scottot – szúrta közbe Erica.

- Hé! – csattant fel Scott, de a szőkeség csak a szemeit forgatta.

- Jó, oké, bevallom, Scott csak szükségszerű volt, és kéznél volt. Vagy fognál. Ahogy tetszik. De komolyan, Derek? Te is ugyanúgy tudod, mint én, hogy Stiles jobb döntés lett volna mindhárom Bétádnál együttvéve. Ne vegyétek sértésnek srácok, de ez van.

Derek még egy ideig farkassszemet (ha-ha, nagyon vicces) nézett Peterrel, mielőtt elengedte volna.

Mielőtt még bárki más megszólalhatott volna, már ott sem volt.

- Srácok, ugye nem azért viharzik ki, hogy megharapja…? – kérdezte Isaac, és Scott szemei a javaslatra is sárgába fordultak.

- Áh – legyintett Peter, a torkát szorongatva. – Az a fiú úgyse hagyná neki.

Kórház-szag. Kevés dolgot utált jobban, mint a kórház-szagot. Talán csak Harris óráit. Nem, még azokat sem. Inkább Harris órái, mint a kórház-szag.

Megpróbált megmozdulni, de a végtagjai mintha ólomból lettek volna –viszont nem fájt semmije jelenleg. Akármivel is pumpálták tele, bivalyerős volt.

Aztán megpillantotta az apját.

Még egy kísérletet tett a felülésre, de se a teste nem engedelmeskedett, és egy kéz is szelíd erőszakkal megfogta a vállát.

- Most aludt el. Hagyd pihenni kicsit.

Mégis mióta foglalkozik Derek Hale Stiles apjának egészségével?

Várjunk csak, ha Stiles kórházi szobájában van…

- Te engem jöttél meglátogatni? Nem mintha nem lennék megilletődve, meg minden, de nem hittem volna, hogy te olyan kórházi ágy mellett álló típus lennél. Csak nem ennyire törődsz velem?

Derek visszahúzta a kezét, és természetesen nem válaszolt.

- Scott mondta, hogy felajánlották neked a harapást.

Oh. Hát szóval erről szól az egész.

- Iiigen. Nem mintha olyan remek tárgyalási készségei lennének. Úgy értem, nem éppen úgy kell felajánlani ilyesmit, hogy beleszorítod a másikat a sárba, amitől jegyzem meg tuti tönkrement a ruhám, és vörös pulcsit viseltem, igen, haha, nagyon vicces, nevethetsz, de szeretem azt a pulcsit, jól van? Szóval nem volt éppen csábító ajánlat, kösz.

Derek nem nevetett.

- A nagybátyám csábítóbban tette fel az ajánlatot?

Oh.

- Igen, Derek, olyan csábítóan tette fel az ajánlatot, hogy be is adtam neki a derekamat. Nem vetted észre, hogy vérfarkas vagyok? Az, hogy Scott nem vette észre, az egy dolog, de hogy te… bár azt be kell vallanom, hogy valóban diplomatikus volt. Nem voltam földre szorítva, meg minden. Meg nem akarta kitépni a torkomat, amikor nemet mondtam.

- Miért mondtál nemet? – szúrta közbe Derek hirtelen.

- Miért mon… Derek, már ne haragudj, ránéztél te a nagybátyádra mostanság? Na jó, talán nem mostanság, de te is tudod, hogy tervez valamit. A lényeg, hogy pár órával a diplomatikus ajánlata előtt a szemem láttára hagyta ott Lydiát félholtan a pálya kellős közepén. Nem éppen a legjobb PR nem gondolod?

Derek szótlanul nézte Stilest, kicsit félrehajtva a fejét, mintha csak jobban akarna figyelni arra, hogy a másiknak milyen a szívverése.

- Derek, legyél már kicsit kevésbé feltűnő, kérlek. Nem hazudok.

- De nem is válaszoltál rendesen a kérdésre.

- Megmondtam miért mondtam nemet, nem?

- A kérdés, hogy akarsz-e vérfarkas lenni?

Stiles szíve kihagyott egy dobbanást. Talán kettőt. Még jó, hogy kórházban van.

- …kicsit elegem van most az Alfákból és az ajánlataikból, Derek.

- Nem ajánlottam, Stiles. Kérdeztem.

Erre már Stiles is befogta egy kicsit a száját. Amikor ismét megszólalt, jóval lassabban beszélt. Eleinte.

- Nem tudom, Derek. Néha, amikor elnézem Scottot teliholdkor, meg milyen nehéz velük, én… örülök, hogy ember vagyok. De most is… nézd meg, megütöttem, és… - felemelte a begipszelt karját. - … ez lett a vége. Nekem nincs meg, ami nektek meg van, és ha Scott nem ér oda akkor, amikor…

Nem fejezte be, csak az alvó Sheriffre pillantott.

Nem is kellett befejeznie, Derek értette.

- Egyszerűen csak… szeretnék segíteni nektek, de nem tudok. Régen én voltam a kutató srác, de most már itt van Lydia, aki képes rá, és tudom, hogy Jackson pislog Danny felé, hogy beavassa a titokba, és akkor már én nem leszek…

- De igen.

Stiles rövid időn belül másodszor fogta be a száját Derek miatt. Alfát akartak belőle csinálni, Derek Hale eljött hozzá a kórházba, és most meg csöndben van. Közeleg a világvége, ez már biztos.

Derek viszont nem fejezte be, hanem előrehajolt, mélyen Stiles szemeibe nézve.

(Van a vérfarkasoknak hipnotikus erejük? Akkor is, amikor Peter ajánlotta fel a harapást, és hosszan a szemébe nézett, mielőtt a figyelme Stiles csuklójára fordult volna, és most Derek… vagy csak egy Hale-dolog? A többi farkason nem vette észre. Vagy született farkas-dolog?)

- Stiles, annyiszor mondtad, hogy ott hagytuk már volna mind a fogunkat nélküled, és még mindig azt mondod, hogy nem tudsz segíteni? És te támogattad Scottot, amikor az egész elkezdődött neki. Ericát, amikor rohamot kapott, és megpróbáltad őt és Boydot kiszabadítani az Argentek pincéjéből. Isaacet nem is ismerted, mégis jöttél segíteni megmenteni. Szembeszálltál Peterrel, egy Alfával, hogy megvédd Lydiát. Stiles, nem vagy haszontalan.

- Ez volt a legtöbb szó, amit valaha egyhuzamban hallottam tőled, és nem kiabálás volt.

(Tényleg, Stilinski? Tényleg? Erre válaszolsz ezzel?)

Derek viszont csak ismét kihúzta magát, visszahúzva a kezét Stiles kezéről.

(…mikor fogta meg?)

(Miért csak akkor vette észre, amikor már visszahúzta a kezét?)

- Csak arra célzok, hogy falkatag vagy. És ha meggondolod magad, tudod, hol találsz.

És ezzel az utolsó szavakkal kifordult a kórházi szobából, és Stiles feje fáradtan visszahullott az ágyra. A fájdalomcsillapítók kezdték elveszteni a hatásukat, aminek köszönhetően a fájdalom kezdet visszatérni a mellkasába, a karjába, a nyakába, de az igazat megvallva valahogy jelenleg nem tudott erre koncentrálni egyáltalán.