Losing my religion

Párosítás: Quinn -> (/?) Cole, említésképp háttérben más párosok

Elmúlik, miért is ne múlna el, ugye? Hallott már ilyenekről, kiskorukban gyerekek belehabarodnak idősebb tesójukba, és akkor egy darabig megy a rajongás, mert imádja őt, és…

És a teória ott megbukik, hogy Cole sose volt az, akit ilyen imádnivaló bátynak gondolt volna.

Nem volt nagyon rossz, de olyan nagyon jó sem. Ott volt, de mégse.

És mégis.

Azok a rohadt kék szemek.

Próbált igazából nem gondolni rá, a fenébe is, nem lehet esélye, nem is kerülhet képbe.

Persze az nem segített, hogy Cole a saját neméhez vonzódott.

És jött Jordan.

Jordan kibaszott Gilbert.

- Valljuk be, Quinn, eléggé szívás az életünk.

Megerősítésre se volt szükség, igazából. A jégpálya mellett ültek, forrócsokit iszogatva, és csak nézték a párost, amint bénáztak a pályán. Gabriel nem viselt sapkát, viszont egy hosszabb, vállig érő kék-zöld-csillogó hajfonat volt beletűzve, így, az ünnepek tiszteletére. A kabátja hosszú volt, fekete, nyakában zöld sállal, kék-zöld kockás szoknyával, fekete harisnyával, no és persze a korcsolya. Mindemellett még a szeme is ki volt húzva, és valamikor szájfény is csillogott a száján, de az már eltűnt a forrócsoki miatt.

Quinn a maga részéről maradt a farmernadrág-fekete kabát-sapka-sál-kesztyű kombónál, köszönte szépen.

- Te, össze kéne jönnünk.

- Hátha rájönnek, hogy igazából minket imádnak, és happy end lesz, mi?

- Ja.

Összemosolyogtak, és csak egy szó nélkül koccintottak a bögréjükkel, mielőtt tovább ittak volna.

Nem szerette az álmait, és igazából azok akár jók voltak, akár nem, ha Cole körül forogtak, akkor a reggel általában Gabriel ágyában érte.

Voltak a rossz álmok, amikor álmában hallotta Cole megvető hangsúlyát, a taszítást, és mintha kihullott volna a lábai alól a talaj, és zuhant, és amikor felriadt, akkor szüksége volt a testvére ölelő karjaira, hogy tartsák őt, miközben próbálta visszafogni a feltörni készülő könnyeit. Sikertelenül.

Voltak a jó álmok, amik csak akkor voltak jók, amíg aludt, amikor Cole ajkai az övéin voltak, tartotta a karjaiban, és alig kapott levegőt, de nem érdekelte, akár szívesen meg is fulladt volna úgy, akkor, ilyenkor… és akkor felébredt, és akkor Gabriel mellé bújva még a könnyek se jöttek elő.

És persze volt fordítva is, amikor Gabriel botorkált át hozzá, de ő sosem sírt, és sosem szólalt meg, és talán az ijesztőbb volt minden könnynél.

És akkor.

És akkor.

A fenébe is, nem gondolkozott. Ha gondolkozott volna, nem teszi meg.

Próbálta kitörölni a fejéből, de tudta, hogy úgyse menne.

Jordan csókja, ahogy a teste hozzá simult, Cole ajkai a nyakán, és ő ott volt kettőjük között, érezte Cole ujjait, és persze, Jordan, de Cole, Cole, Cole.

Baszd meg, Cole.

Oh, hát, persze.

Szó nélkül csúszott ki közülük, öltözött fel, és Gabriel szobájába ment.

Nem szólt semmit, csak átkarolta, magához húzta, és képtelen volt elmondani, ami történt, képtelen volt szavakba önteni.

Még nagyon sokáig nem.

Amikor az egész dolog kiderült, picikét megkönnyebbült, hogy most, na majd most vége lesz.

Hogyan is rajonghatna olyasvalakiért, aki ilyesmit tesz? Ha össze is jönnének, akkor mi a garancia, hogy vele nem tenné meg?

El kellett volna múlnia akkor, minden logika alapján.

De nem múlt el, és Quinn belenézett a tükörbe, hosszan, és a könnyek megint nem jöttek, és akkor, ott, a fürdőszobában állva, öltönyben, Cole esküvőjére készülve (nem Jordannel, pedig azt hitte, hogy ha valakivel, akkor csakis Jordannel, hát ki mással), akkor jött rá, hogy ez már réges-régen nem rajongás.

Azt mondják, az egyébként is csak hat hónapig tart.

Nem volt még annyira részeg, amikor megkapta Jordan sms-ét. Nem lepte meg, hogy a fiú nem jött el az esküvőre… ő se jött volna, és tudta, hogy Gabriel se, de a szüleik nem tudtak semmiről, és szó szerint elcibálták őket.

Körbenézett, és Gabriel nem volt sehol (bár most nem volt annyira feltűnő, mint általában – csöndes lázadás a részéről, nem volt hajlandó normális formáját hozni, más kérdés, hogy ezt a nagytöbbség áldásnak vette), hát egyedül indult el.

Képszakadás.

Következő kép, vonaton ül, Jordan ölében, Jordan nővére, Aliyah, akit még az esküvő előtt egyszer sem látott, de most ő dőlt nekik egyik oldalról, másikról meg Gabriel, és Jordan húzta magához mindhármukat.

És igazából a vonat peronján ültek, nem is az üléseken.

Az egész út tele volt képszakadásokkal, és igazából nem tudta felidézni, mi a frászt csináltak olyan sokat. Miről beszélgettek. (Volt egy halovány emlékfoszlánya, miszerint Jordan és Aliyah lelkesen vitáztak az unikornisok párzási szokásairól, de nem vett volna rá mérget.) Egyáltalán honnan a fenéből szereztek még innivalót?

Meg ennivalót, tekintve, hogy amikor valamennyien teljesen magukhoz tértek, akkor nem haldokoltak az éhségtől, csak egy picit korgott a gyomruk.

Gabriel és Quinn még mindig az öltönyüket viselték, de Gabriel nyakkendője már a csuklójára volt tekerve, és a zakóját elhagyta valahol, Quinn nyakkendője pedig Aliyah nyaka körül figyelt. Aki mellesleg a magassarkúját hagyta el, és helyette egy pár szőrös, vastag lábtyűben járkált, és lenge, de annál csinosabb ruháján Jordan pulcsiját viselte. A lábtyűvel kapcsolatban Jordan haloványan emlékezett, hogy egy aluljáróban vették valahol.

És amikor rájöttek, hogy már hétfő van, és szombat óta hiányoznak, határozottan vonzó lett neki Gabriel ötlete, hogy maradjanak ott, telepedjenek le, és vadásszanak jegesmedvéket kajának.

Na jó, az utóbbit nem mondta.

Talán ezért nem is maradtak.

Mindenki élete annyira… egyenesbe ment.

Gabriel túllépett, és a mostani párja iszonyat aranyos, ha Quinnt kérdezzük.

Jordan új barátja, amennyire Quinn láthatta, tökéletesen illett hozzá, és boldoggá tette.

Még Ali… azaz Charlie is boldog lett egy okos szőke fiú oldalán.

Cole… hát igen, Cole. Ő belépett egy klubba, aminek a neve „az életem leginkább egy vonatkatasztrófára hasonlít, és Jackson a vezetéknevem, és nem állok rokonságban az énekes családdal”. (Muszáj volt specifikusnak lenni, amikor Quinn és Gabriel megalapították.) Populáció: ismételten két fő.

Quinn meg… nos igen, ő volt a két fő közül a másik.

- Miért nem mondtad el?

A legrosszabb az volt, hogy Gabriel szemeiben nem volt vád, csak értetlenség.

- Nem tudtam. Képtelen voltam rá.

- Én… mindent elmondtam neked.

- Tudom.

Gabriel tényleg mindent elmondott, még azt is, furcsán üres tekintettel, amikor Jordan őt zárta a karjaiba, csak őt egyedül, és Quinn nem merte bevallani, de titokban, csak egy icipicit féltékeny volt, hogy Gabrielt átkarolta egyedül az, akit szeretett, Quinnek pedig osztoznia kellett. Butaság volt, ő tudta a legjobban, hiszen ugyanúgy fájt tovább, de attól még ugyanúgy érzett.

- Nem tudtam, egyszerűen… képtelen voltam rá. Ennek van értelme?

Gabriel nézett rá, hosszan, szótlanul, majd magához ölelte az öccsét.

- Nincs. De ennek az egésznek nincs.

Oké, hülyeség volt féltékenynek lennie.

Mert amikor Cole csak őt csókolta, csak őt tolta le az ágyra, csak őt karolta át… akkor nem tudott másnap menekülni, nem tudott kicsúszni mellőle, és a legijesztőbb az volt, hogy nem is akart, és Cole is csak tartotta a karjaiban, és Quinn majdnem elhitte.

Majdnem elhitte, hogy lehet, hogy lesz ott valami.

Csöndben siklott Gabriel mellett ismét a jégkorcsolyapályán. Jordan és Charlie egymást próbálták megfojtani a hóban, Eoin meg elfoglalta magát azzal, hogy fényképezte az ikreket, Harry és Eugene pedig jót derültek mindenkin, forrócsokival a kezükben. Cole a közelébe sem jött az egésznek.

Gabriel hajában piros-zöld volt a melír, a szoknyája vörös volt, a kabátja pedig sötétzöld, és mivel még a sálja is ebben a két színben pompázott, Quinn igen közel volt ahhoz, hogy figyelmeztesse testvérét, miszerint nem csak hogy karácsony, de már szilveszter is elmúlt.

Aztán Gabriel szembe fordult vele, és háttal siklott egy kicsit, kis mosollyal az arcán.

- Azt hiszem, megyek kicsit forrócsokizni.

Quinn már nyitotta a száját, hogy mondja, hogy ő is, de Gabriel csak egy picit intett a fejével, ő pedig megfordult.

Cole ott állt mögötte, és kinyújtotta felé a kesztyűs kezét.

- Jössz velem egy kicsit?

Igazából nem is gondolkozott, talán az nem is lett volna jó, ha megteszi, de elfogadta a kinyújtott kezet, és a következő pillanatban már Cole mellett siklott tovább.

Fogalma sem volt, mi lesz még ebből az egészből.

Viszont abban teljesen biztos volt, hogy ez már nem fog elmúlni.