Glasses

Párosítás: Jason/Alan

- Hordhatnád gyakrabban a szemüvegedet.

A ház szokatlanul üres volt, a legtöbben kimozdultak. Persze nem voltak csak ketten, volt egy párocska elbújva fent az emeleti szobában, de lent, a nappaliban, ahol Alan éppen olvasott, rajta kívül nem volt más.

Illetve… rajta és Jasonon kívül.

Felpillantott a könyvből, és a szemüvege mögül, felvont szemöldökkel nézett fel a fiúra, aki a kanapé mellett guggolt, és az arcát figyelte.

- Ugye tudod, hogy távolra nem nagyon látok szemüvegben?

- Vehetnél olyan… bifokálisat.

Erre Alan megjutalmazta egy tipikus most-ez-ugye-nem-volt-komoly tekintettel mielőtt visszanézett volna a könyvére.

- Na, meg se kérdezed, hogy miért?

- Miért?

- Mit miért?

Alan felsóhajtott, és megint felnézett Jasonra.

- Miért viseljem többet a szemüvegem?

- Mert akkor csak én láthatnám igazán a szemeidet.

Erre egy kicsit láthatóan megzavarodott a fiú, és félrehajtotta a fejét.

- Nem napszemüveget hordok, ugye tudod?

- Tudom. De azért ilyen szemüveg mögött sem olyan a szemed, mint általában.

- Ezek szerint nem áll jól a szemüveg?

- Nem ezt mondtam!

Jason előrehajolt, át, Alan könyve felett, két kezét végigfuttatva felfele, majd picit lejjebb húzta a szemüvegét.

- Néha szeretném a szemeidet csak magaménak tudni.

- Vicces lennék szemek nélkül.

- Te most szándékosan értesz félre, amit mondok?

Alan válasz nélkül csak elmosolyodott egy kicsit, de csak hagyta, hogy Jason előrehajoljon, és lágyan megcsókolja.

- Honnan szedted ezt a szöveget amúgy? Nem hiszem, hogy a szemüvegem annyit torzítana a szemem színén.

- Mert te nem látod magad kívülről.

Jason nem húzódott el, úgy morogta a választ, hogy ajkai még mindig Alanéihez értek, és úgy tűnt, hogy nem igazán akar ezen változtatni.

És az igazat megvallva Alan se igyekezett elhúzni a fejét.